Jankának az első egérfiguráját az édesanyja rendelte tőlem, emlékőrző figurát készítettem neki ajándékba az első kisruhái felhasználásával. Eltelt az idő, a kislány azóta már 9 éves, kimondottan ügyes, találékony, alkotó kishölgy lett belőle. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy az elsők között jelentkezett az elkészült varróleckéimet kipróbálni. Büszkén mondhatom, hogy ilyen fiatal lány volt az egyik segédem, aki gyerekszemmel tesztelte le, hogy érthetőek-e a képes varróleckék szabásmintával egy vele egykorú gyermek számára. Örömmel fogadtam a visszajelzését, hogy szépen haladt, megértett mindent a leírásból, sőt, még a varrógéppel sem gyűlt meg a baja, pedig először varrt rajta segítséggel. Édesanyjától tudom, hogy fél óra gyakorlás után pontosan varrta a szabásminta alapján a figura részeit, nagy-nagy lelkesedéssel. (Zárójelben jegyzem meg, hogy még a pontatlanság is bőven belefér az első figuravarrásba, ad egy kis bájt az elkészült műnek, amikor látszik rajta a kezdeti sete-sutaság.)
De ez esetben nem így történt. Elkészült Janka első egérkéje, mert a saját kis emlékörzője kapcsán mondanom sem kell, hogy az egérke varróleckét választotta ki első próbájához.
Az első példányt egy második is követte. Úgy tudom nem is akármilyen céllal készítette őket, ajándéknak varrta mindkét figurát a barátnői részére.
